Vajon kell-e félnie Orbánnak az őszi önkormányzati választások után, ahol az ellenzéki oldal közös jelöltjei több nagyvárosban, de elsősorban Budapesten megragadták a hatalmat? Vagy a jobb félni, mint megijedni elv alapján félelmeit legyőzve át kell gondolnia politikai stratégiáját, hogy a 2022-es választást meg tudja nyerni a Fidesz?

Nem tudjuk, mi van Orbán fejében. Az azonban biztos, hogy a kormánypárt pártállami berendezkedésének jelei egyre inkább láthatóvá váltak, amit már a saját választóik is kénytelenek tudomásul venni. A választóik 2,2 millióan tíz éve töretlenül segíti hatalomban maradni Orbánt és társait, miközben számukra is egyre világosabbá válik, hogy a kormányzat nem képviseli azokat a polgári értékeket, amelyek miatt egykor megválasztották őket: a kormány szélsőjobboldali törekvései egyre nyilvánvalóbbak.

Forrás:index.hu

De térjünk vissza az önkormányzati választásokra Gyurcsány Ferenc pártelnök a DK kongresszusán elégedetten állapította meg, hogy a centrális erőtér megrepedt. Úgy látszik, bevált a Márky-Zay Péter által modellezett közös ellenzéki jelöltállítás, mert ezek a közös jelöltek szépen behúztak tíz megyei jogú várost, sok kisvárosban idézték elő a fideszes polgármesterek leváltását, és ami a legnagyobb győzelem, Budapest megszerzése előválasztási folyamat után, Karácsony Gergely közös ellenzéki támogatásával.

A Fidesz sokáig nem tért magához, a veszteségeit emésztette, majd ellentámadásba lendült, és különböző, sebtiben hozott és megszavazott törvények segítségével próbálja megbénítani a főváros, és a többi ellenzéki település működését. Kétségtelenül Budapest a kormánypárt legnagyobb vesztesége, a főváros ellenzéki berendezkedésétől szemmel láthatóan kiütéseket kaptak, és úton-útfélen támadják az új városvezetés egész csoportját. Belátja-e valamikor a kormányfő, hogy ezekkel az ellenintézkedésekkel nemcsak a városvezetés munkáját nehezíti meg, hanem a budapesti polgárok életét is?

Személy szerint mégis Gyurcsány Ferenc irritálja őket, legalábbis erre lehet következtetni a Parlament napirend előtti ellenzéki képviselőinek felszólalásaira adott semmitmondó, viszont mindig személyeskedő kormányfői válaszokból. Ezekből kirajzolódik a kormányfő félelme egy esetleges Gyurcsány győzelemtől, ami az önkormányzati választások okozta centrális erőtér megrepedése után nem is olyan lehetetlen.

A veszély tehát valós. Ha az ellenzék a 2022-es választásokra egységet alkot, és közös jelölteket állít, realitása van a kormányváltásnak, hacsak addig jelentősen nem módosítja ismét a kormányzat a választási törvényeket. Nagy kérdés, hogy élni fognak-e ezzel, hiszen eddig is jelentős változtatásokon ment át ez a törvénycsomag, sokan állítják az ellenzéki térfélen, hogy már most sem lehet törvényes úton, választással leváltani a Fideszt. Ehhez hozzájön még a külföldön dolgozó magyarok szavazati jogának megnehezítése, valamint a határon túliak szavazatainak megvásárlása és megkönnyítése.

Mindenesetre Gyurcsány Ferenc és az ellenzéki oldal öröme teljesen megalapozott. Miután évek óta lóg a levegőben a megállapítás, hogy Orbánt régóta a parlamenti ellenzéki képviselők tartják hatalomban, kvázi kollaborálnak vele, jókor jöttek az önkormányzati választások győzelmei. Megcsillant a remény, hogy a Fidesz leváltható. Ugyanakkor sok budapesti értelmiségi polgár számára vált világossá, hogy a polgári Magyarország csupán egy politikai termék a Fidesz számára a hatalomban maradáshoz, a polgári értékek viszont egyáltalán nem fontosak nekik. Kérdés, hogy ez a kiábrándult választói csoport kire húzza be az ikszet 2022-ben.
A centrális erőtér, az Orbán által létrehozott hatalmi szerkezet tehát súlyos repedéseket szenvedett el.

Egészen megdöbbentő különbségek vannak a hazai onkológiai ellátásban az ország különféle régiói között - derül ki a napi.hu elemzéséből. Még ennél is meglepőbb viszont az, hogy egyáltalán nem Budapest van a legkedvezőbb helyzetben, legalábbis ami a technikai feltételeket illeti.

A KSH adatai szerint az elmúlt 10 évben évente Magyarországon 32-33 ezer haláleset írható a daganatos megbetegedések számlájára, a százezer lakosra jutó hazai daganathalálozási arány a legrosszabb Európában, alaposan megelőzve Oroszországot és Romániát is…

A daganatos betegségek kezelése három lábon áll, sebészi, sugárterápiás és gyógyszeres beavatkozásból, a követendő utat az onkológiai centrum onkoteamje határozza meg. A terápiás útról elméletben protokollok alapján döntenek, azonban van ezzel egy kis baj: ezek a protokollok túl részletesek, a több ezer oldalnyi szakmai és finanszírozási útmutató gyakorlatilag követhetetlen. (Tőlünk nyugatabbra, a sokkal jobb rákhalálozási mutatókat produkáló holland, vagy belga egészségügyben áttekinthetőek és tömörek a szabálykönyvek.)…

Tízezer lakosra átlagosan 1,88 onkológiai ágy jutott 2016-ban, az onkológiai osztályok tavaly 191 937 kemoterápiás esetet, és 46 903 sugárterápiás esetet jelentettek. Nem tudni, hogy ez a kemoterápia/sugárterápia jó vagy rossz, azt azonban igen, hogy az európai régiók daganatos halálozási listáján a legkevesebb halálesetet a brüsszeli régió mutatja fel, a belga egészségügyben pedig 100 daganatos betegből legalább 50-et sugárterápiával is gyógyítanak.

A hazai onkológiához visszatérve: az elmúlt évek során a kemoterápiás és sugárterápiás ellátásoknál egyre inkább a járóbeteg-ellátásban is elvégezhető kezelések kerültek előtérbe, így az onkológiai ágyak kihasználtsága néhány év alatt jelentősen csökkent. Mára az onkológiai osztályok az 52 százalékos átlagos kihasználtsággal a legkevésbé kihasznált ágyakkal rendelkező hazai kórházi osztályok közé tartoznak.

Az onkológiai ágyszám azonban nem csak egyszerű fekvőbeteg-ellátási képességet jelent, hanem humán erőforrást, költségkereteket, szakmai kapcsolatokat is takar. Azaz a tízezer lakosra jutó ágyak területi aránya jól utal az adott terület rendszerbeli pozíciójára, önálló döntési lehetőségeire, beteg-bevonzó vagy szükségszerűen beteget tovább irányító szerepkörére.

Egyenlőtlenség az onkológiai ágyak elosztásában

Az onkológiai ágyak országos megoszlása már 2006-ban, a megyei onkológiai ellátási rendszerben három fő csoportra volt tagolható:

1. a hazai átlagot (1,88) jelentősen meghaladó 5 kiemelt, sugárterápiával is rendelkező terület (a főváros illetve 4 megye),
2. az átlagost éppen elérő vagy annál legfeljebb 30-40 százalékkal kisebb ágyszámmal rendelkező 10 megye (melyek közül 7-ben sugárterápia is működik),
3. az országos átlag felénél is kevesebb ággyal rendelkező 5 megye.
 

Ha a budapesti ellátási területhez számítjuk a minimális saját ellátó struktúrával rendelkező Pest megyét, úgy már 2006-ban sem Budapest volt az onkológiai ágyakkal legjobban ellátott terület, hanem Baranya, Csongrád és Hajdú-Bihar megye.

A 2012-ben léthozott, öt ellátási területre osztott onkológiai térségi rendszer központja természetesen abban az öt városban (Budapest, Debrecen, Szeged, Pécs, Szombathely) van, ahol a legnagyobb volt a tízezer lakosra jutó területi onkológiai ágyak aránya. A térségi rendszerben a 4,280 millió lakosú közép-magyarországi ellátási térség kialakítása során Budapesthez került a legrosszabb ágyellátottsággal rendelkező hat megyéből öt. (Nógrád megyében tízezer lakosra 1,04 onkológiai ágy jut, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 0,99, Fejér megyében 0,72, Komárom-Esztergom megyében 0,67, és a Budapesttől elválaszthatatlan Pest megyében 0,24.)

A következmények 2016-ra már jól kirajzolódtak. A NEAK adatai szerint 2016-ban az általános finanszírozásban elvégzett járó- és fekvőbeteg kemoterápia 43,79 százaléka történt Budapesten, a tételes finanszírozást illetően vélhetőleg még magasabb a budapesti ellátottak aránya.

Több mint tízszeres különbség Budapesten

A csak gyógyszeres kezelést végző osztályok közül az egy onkológiai ágyon egy év alatt ellátott betegek számában Budapest kiemelten magas értékeket mutat: Szent László kórház 157 beteg/ágy/év, Bajcsy Kórház 107 beteg/ágy/év, miközben az országos átlag 63 beteg/ágy/év. A sereghajtók között található Eger, Kerepestarcsa és Szekszárd, amelyek 40-nél is kisebb értékekkel rendelkeznek.

Viszont nem minden budapesti egység pörög magas frekvencián. Vajon mi lehet a magyarázat arra például, hogy a közel száz ággyal és sugárterápiás készülékekkel is rendelkező budapesti Uzsoki utcai kórházban egy ágyon egy év alatt összesen 14 beteg váltja egymást, igaz, 50 százalékos ágykihasználtság mellett.

Az onkológiai ellátás valós hatékonysága azonban nem a kiugró teljesítményeken, hanem a hozzáférhetőségen, a diagnosztika - sebészet - sugárterápia - kemoterápia egyensúlyán és a betegkövetés/gondozás szisztematikus végzésén múlik.

Itt már például a vidéki térségek jobban teljesítenek. Még az Országos Onkológiai Intézet vagy a Szent László Kórház kiugróan magas szakmai színvonala és kiemelten fontos betegellátó tevékenysége sem tudja kompenzálni a Központi térség bonyolult betegút-rendszeréből fakadó napi nehézségeket, illetve a térség perifériás megyéiben működő onkológiai osztályok gyenge infrastruktúráját. 

Ahol sok a beteg, ott kevés a készülék

A közép-magyarországi térség onkológiai ellátásában a legszűkebb kapacitás a sugárterápiás ellátás. A jelenleg rendelkezésre álló 39 hazai besugárzó közül 10 működik Budapesten, de a hazai besugárzók 25 százalékával a hazai lakosság 45 százalékát kellene ellátni.

Közép-Magyarországon jelenleg háromszor annyi lakos jut egy készülékre, mint amit az aktuális nemzetközi elvárások javasolnak. A két budapesti sugárterápiás központnak a saját intézményi feladatain túl még tizenkét klinikai onkológiai ellátást végző kórház, valamint három, igen nagy onkológiai aktivitású intézmény betegeinek a személyre szabott kezelésébe illeszthető sugárterápiáját kell biztosítania.

A többi négy térségben viszont csak egy-egy, sugárterápiával nem rendelkező klinikai onkológiai osztály működik. A napi betegellátás Budapesten csak úgy biztosítható, hogy az Országos Onkológiai Intézetben az egy készülékre jutó éves esetszám csaknem a két-háromszorosa a vidéki városokban működő készülékeken ellátott esetszámoknak, a fővárosi készülékek kihasználtsága 130 százalékos, a vidékieké pedig 50-70 százalékos úgy, hogy a hírek szerint daganatos betegek beugárzása mellett reumatológiai kezeléseket is végeznek velük.

Budapesten aránytalanul nagy a teher

A sugárterápia technológiai fejlődése következtében ugrásszerűen megnövekedett az egy beteg napi kezeléséhez szükséges idő. E szakmai fejlődés a vidéki városokban némi munkaszervezéssel könnyen követhető lesz, Budapesten viszont a rutin feladatok korlátozása nélkül semmiképpen sem.

Az egységes onkológiai ellátási rendszer hiányát jelzi, hogy az öt hazai onkológiai térségben ötféle a kemoterápiás és sugárterápiás ellátás aránya, a különbség a két szélső érték között csaknem ötszörös, miközben olyan ellátásokról van szó, amelyek az onkológiai kezelés fő csapásirányát jelentik, azonos eséllyel választhatók, s elméletben azonos mértékben hozzáférhetőek.

Öt-tíz százalékos eltérés még megmagyarázható helyi adottságokkal, ötszörös különbségre azonban nincs mentség, főleg ha a területi eltéréseket a sugárterápiás készülékek hozzáférhetősége sem indokolja. A sugárterápiás esetek aránya ugyanis éppen abban a Dél-alföldi térségben elenyésző - alig ötöde a kemoterápiás esetekének -, ahol a térség mindhárom megyéje rendelkezik sugárterápiás készülékekkel, és egy készülékre ugyanannyi lakos jut, mint a legnagyobb arányú sugaras kezelést végző Nyugat-Magyarországon. Inkább helyi szokásokat, terápiás dogmákat, finanszírozási és szubjektiív szempontokat érdemes keresgélni a háttérben…

www.mandiner.hu
2017. szeptember 1.

Szeged - Önkormányzati önrésszel együtt közel 1 milliárd forint támogatást nyert három szegedi iskola a Dél-alföldi regionális operatív programban – jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Botka László polgármester.

Csongrád megyében 17 település oktatási intézménye jutott támogatáshoz, Szegeden három.

A Rókus II. iskola 211 millió 500 ezer forintot nyert – többek között a nyelvi laborra, szabadtéri oktatóbázisra és az épület teljes akadálymentesítésére költenek.

A Tisza-parti Általános Iskola 399 millió 600 ezer forintjából jut tornaterem és könyvtár kialakítására, az épület energetikai korszerűsítésére és az alagsor víz elleni szigetelésére is.

A szőregi Kossuth Lajos iskola 199 millió 670 ezer forint pályázati pénzhez jutott, melynek köszönhetően több más mellett, emeletráépítéssel nyolc új tantermet alakítanak ki. A három iskola támogatási összege 810, a beruházások teljes összege 925 millió forint.

www.delmagyar.hu
2008. ausztus 8.

Tartós élelmiszereket – többek között szaloncukrot, kávét, rizst, húskonzervet – tartalmaz a 2100 karácsonyi ajándékcsomag, amelyet a szegedi önkormányzat készít azoknak, akik mástól talán egyáltalán nem kapnának meglepetést. Az idén is érkeznek ajándékcsomagok Szeged testvérvárosából, Toledóból.

– Tizennégy különféle élelmiszert tartalmaz az az ajándékcsomag, amelyet az idén készítettünk a rászorulóknak – mondja Novkov Veszelinka, a Szociális, Családvédelmi és Egészségügyi Iroda vezetője. A 2100 meglepetés egyenként háromezer forintba került, a szociális irodának évek óta külön kerete van a karácsonyi csomagok elkészítésére. Az idén is közbeszerzés keretében vásároltunk, így ugyanazért a pénzért valamivel többet sikerült a csomagokba tenni.

Felkutatták a rászorulókat

Hogy kik kaphatnak a város ajándékaiból? Az iroda elsősorban az érdekképviseleti szervezeteken keresztül juttatja el a meglepetést az érintettekhez, de bevonták a három részönkormányzatot, a Humán Szolgáltató Központot, a cigány kisebbségi önkormányzatot, különféle fogyatékosszervezeteket, az idősügyi tanácsot, az ÁGOTA Alapítványt, hogy a meglepetések a legjobb helyre jussanak el. Természetesen a szociális iroda is felkutatta azokat az embereket, akik valóban rászorulnak a segítségre.

A város ajándékán túl a családsegítő szolgálat és a gyermekjóléti központ is rendez gyűjtést az idén, az akcióikkal ők is a legrászorultabbakon igyekeznek segíteni.

– Karácsony előtt megszaporodik az átmeneti segélyt igénylők száma is – mondja az irodavezető. – Ilyen támogatást egy évben legfeljebb háromszor kaphat valaki, sokan az utolsó lehetőséget az ünnepekre tartalékolják. Az adható összeg 2 ezertől 28 ezer forintig terjed, az átlagos segítség 10–12 ezer forint.

Toledóból is érkezik ajándék

Szeged testvérvárosa, Toledo 1992 óta minden decemberben küld ajándékcsomagokat a szegedieknek. Az ottani magyar kisebbség, amely Szeged Bizottság néven hozott létre civilszervezetet, most is gyűjtést rendezett, majd az így befolyt összegből ajándékokat vásároltak a szegedieknek.

– Többek között új ruhákat, játékokat, cukorkát tartalmaznak a csomagok – mondja Papp Tibor külügyi referens. – Korábban névre szólóan készültek el a csomagok Toledóban, az idén viszont 9 hatalmas dobozban érkeztek Budapestre, onnan szállítottuk Szegedre, majd száz névre szóló ajándékot állítottunk össze.

A csomagok egyik fele szegedi családokhoz kerül, elsősorban olyanokhoz, akik rendszeres szociális segélyben részesülnek – így biztosan célba ér a segítség. Ötven csomagot viszont a megyei önkormányzat oszt szét, lakóotthonokban. Szegeden december 22-én a városháza dísztermében adják majd át ünnepélyesen a meglepetéseket a meghívott 12 évesnél fiatalabb gyerekeknek.

A www.szeged.hu cikke 2009. december 27-én.

Kedden délután tart rendkívüli közgyűlést a szegedi képviselő testület, ahol döntenek az önkormányzat azon ingatlan- és ingóvagyonáról, amelyet a járási hivatalnak adnak át. Botka László polgármester elmondta, elfogadhatatlannak tartja azt, hogy az állam minden ellenérték nélkül akarja rátenni a kezét a város vagyonára.

A törvény szerint az önkormányzatnak és a kormányhivatalnak meg kell állapodnia arról, hogy hány személyt, illetve ingó- és ingatlanvagyont vesz át a kormányhivatal az önkormányzattól. Ha nincs megállapodás, akkor a kormányhivatal rekvirál. Magyarul: elkobozza az önkormányzat vagyonát - mondta Szeged polgármestere. A szegedi járási hivatalhoz a jegyző feladat- és hatásköréből alapvetően két nagy igazgatási terület, az okmányirodai és a gyermekvédelmi, gyámügyi hatósági ügyintézés kerül. Ezt jelenleg 88 köztisztviselő látja el a szegedi polgármesteri hivatalban. A megyei kormányhivatal a fenti feladatok ellátásához az önkormányzat tulajdonában álló Huszár utca 1. szám alatti, több mint 6600 négyzetméteres épület, illetve az ott lévő ingóságok (bútorok, informatikai eszközök, gépjárművek stb.) ingyenes átadását, valamint 138 köztisztviselő biztosítását kérte Szeged városától. A szegedi székhelyű járási hivatal illetékessége Szeged és további 12 település közigazgatási területére terjed ki, melynek létszámát 187 főben határozták meg. Szegeden 88, a községekben pedig 20 köztisztviselő látta el azokat a feladatokat, amelyeket január 1-jétől a járási hivatal 187 alkalmazottal lát el. 

Botka László véleménye szerint a kormányhivatal létszámigénye túlzott mértékű, ebből következően túlzott az is, hogy a teljes Huszár utcai ingatlant akarja, ahol jelenleg három nagy létszámú iroda – okmányiroda, adóiroda és szociális iroda – működik. Szeged város önkormányzata adásvétel útján szerezte meg a Huszár utca 1. szám alatti ingatlant, amit jelentős – több mint 725 millió forintos – ráfordítással alakított ki olyan intézménnyé, ahol hivatalos ügyeket lehet intézni. A Huszár utcai épületből el kell költöztetni a szegedi polgármesteri hivatal adó- és szociális irodáját, ahol 106 köztisztviselő dolgozik. A megyei kormányhivatal felajánlotta az önkormányzatnak ingyen a használatában álló, állami tulajdonú Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság Fő fasor 16-20. szám alatti épületét. 

Botka László kiemelte, hogy az adó- és szociális iroda Fő fasori ingatlanba történő elhelyezése több mint 105 millió forintba, az informatikai rendszer kialakítása pedig mintegy 215 millió forintjába kerülne az önkormányzatnak. Ha a 138 ügyintézőből 26-ot nem vesz át a kormányhivatal, ahogy az a tárgyalásokon kiderült, úgy ezen köztisztviselők végkielégítését is a város viselheti. Ez mintegy 32 millió forint. A polgármester hangsúlyozta, azzal a feltétellel szeretné a város átadni a Huszár utcai ingatlant, ha kifizeti a kormányhivatal az épületre fordított több mint 725 millió forintot, valamint megtéríti a Fő fasori iroda kialakításának és a 26 köztisztviselő végkielégítésének több mint 350 millió forintos költségét.

2012. október 29.
www.szeged.hu

Vaády Imre de genere Bajtsch és Kronstein A. Béla urak a napokban megszagolták, hogy én Budapesten vagyok, s beállítottak a hotelembe. Komor volt a két úr, elszánt, fölkészült gőgű, s nem tudom, kiknek a nevében beszélők. Azaz beszélni csak Vaády Imre beszélt, s Kronstein A. Béla úr e beszédhez csupán méltóságot és kísérő gesztusokat nyújtott.

– Ady úr – mondta Vaády –, ön verseket ír, s megsérti Magyarország literáris közönségét avval a balga gyanúval, hogy az ön verseit nem értik meg.

– Uram – válaszoltam én nem túlságosan bátor hangon –, valószínűleg egy kis tévedés is lesz ebben a dologban. Hadúrra, Jehovára és minden Istenre esküszöm, akik önöknél számítanak, hogy a legérthetetlenebb verseimet se hiszem csalhatatlanul érthetetleneknek.

– De ön fogta magát, és forradalmat, fölkelést, újítást, sőt újulást hirdet, ön lázít, ön henceg, és sereget gyűjt, mint Szerbia.

– Én? Nem uram, azaz urak, én nem vétkeztem, én nem vagyok olyan bűnös ember, mint önök hiszik: én csupán vagyok. Bűnnek elég bűn ez, de ez a bűn annyira hasonlít az eredendő bűnhöz, hogy nem volna szabad érte elkárhoztatni.

– Igen ám, de önnek a nyomában kétszáz apró Ady száguld, s csörgeti a fegyverét. Hogy így, hogy úgy, majd megmutatjuk a harcias öregeknek, az ifjú véneknek s a boldog sikerhezérteknek. Ezt mégicsak ön csinálta, ön rendezi a modernség vagy nem tudom micsoda nevében?

– Hallgassanak meg, urak, és ne ragadtassák magukat esetleges inzultusokra, mielőtt meg nem hallgattak légyen.

– Halljuk, Halljuk! – zúgtak Vaády Imre de genere Bajtsch és Kronstein A. Béla urak.

– Tehát, uraim, én nem vagyok semmiféle titkos társaságnak küldöttje, elnöke, sőt tagja sem. Nincs közöm az úgynevezett magyar modernekhez, s az én állítólagos irodalmi lázadásom nem is lázadás. Ravasz, kicsi emberek belém kapaszkodhatnak, mert türelmes vagyok és egy kicsit élhetetlen, de oka ennek se vagyok. Melanéziában van egy duk-duk nevű társaság, afféle ősformájú szabadkőmívesség, ahol a vezér ritkán tudja meg, hogy ő a vezér. Talán ilyen vezér lehetek én ugyanakkor, mikor a régi hasonszőrű magyarokkal való közösséget jobban érzem, mint ember valaha érezhette. Gondolják-e, uraim, hogy én helyrehozhatatlanul megsértettem önöket s azokat, akik önökkel együttéreznek?

– Az ön emberei azt hirdetik, hogy le kell számolni mindenkivel, aki csak ön és önök előtt élt és él vala. Tehát a magyar modernek nagy leszámolásra készülnek, és önnek ezt tudnia kell.

– Nem, én nem tudom ezt az ügyet, s nem tudok semmit arról a forradalomról, amely állítólag nevemben, az én nevemben dúl. Se Balassánál, se Csokonainál, se Petőfinél újfélébbnek, modernebbnek nem tartom magamat. Különben is régen tisztázott dolog, hogy a modernek roppant szolid emberek: a jövendő klasszikusai. Nem vállalok semmi közösséget és sorsot azokkal, akik elfelejtettek magyarul is megtanulni. Nincs dolgom azokkal, akik elolvastak néhány olcsó kiadású német könyvet, s most ennek az árán meg akarják váltani a magyar irodalmat. Nincs közöm a betegekhez, impotensekhez s mindazokhoz a fiatalokhoz, akik engem jobban gyűlölnek Gyulai Pálnál, aki végre – tudom – nem is olyan nagyon gyűlöl. Ki vagyok, mi vagyok, mit jelentek, sem én, sem kortársaim nem dönthetjük el. De azt már jogom van kijelenteni, hogy a nevemben, cégérem alatt ágáló senkiket jobban utálom, mint általában engem szokás utálni.

– De legalább magyarázza meg nekünk, mit jelent a modernség, forradalom és a többi?

– Jelenti azt, hogy a talentumnak megvan a maga brutális fátuma minden időben, még az aranykorokban is. Pláne, ha egy kis interregnum van, mint nálunk volt az utolsó időkben. Ha aranykor helyett szűkös esztendők után mer jelentkezni valaki akármilyen értékkel, de értékesnek látszóan, az ilyen ember úgy jár, mint a mesebeli gazdag, akiről minden ruhaholmit leszednek, s közben azt mondogatják neki, hogy csodálatos köntöse és ruhái vannak.

– Szóval, ön kijelenti, hogy nem akart bennünket, sem a magyar közönséget nem akarta megsérteni?

– Igen, én ezt kijelentem, s nem azért jelentem ki, mert az urak olyan szigorúak hozzám. Nevemben és mellettem egy csomó senki mozog, dúl-fúl, harcol és ír, akikhez semmi közöm. Én inkább akarnék központi főszolgabíró vagy alispán lenni Szilágy vármegyében, a vármegyémben, mint hírhedt költő. Nyilván erre teremtődtem, de fájna, ha olyan ízetlennek, be se pácolt vadnak látszanék, mint amilyennek látszom. E kabaréországban talán jobban tudnék élni, ha ilyen volnék, de nem vagyok ilyen.

– Tehát ön nem akarta megsérteni a magyar publikumot, s kimagyarázással elintézhetjük ezt az ügyet?

Vaády Imrét, de genere Bajtschot és Kronstein A. Bélát, egy shakespeare-es mondással engedtem el magamtól.

– Vannak dolgok, uraim, az ég alatt, melyek esetleg csöppségek, de amelyek egyszer meg fognak nőni. S ha nem nőnek meg, akkor is nagy dolog az, hogy vannak az Ég alatt becsületes emberek is.

Ady Endre részlet
1908. november 15.
Új idők